Olvasnivaló | Papp Diána: Kerek perec

Orbán Szilvi | augusztus 24, 2015
Ilyen bejegyzés sem mostanában volt, egészen pontosan 2014. január 6-án... Ez mindent elmond rólam és az olvasási szokásaimról :D Na jó, azóta persze olvastam más könyvet is, csak nem született róla ajánló :)

Aki már régebb óta olvas, az tudhatja rólam, hogy imádom Papp Diána könyveit, ha máshonnan nem, ebből a bejegyzésből biztosan kiderül :) Via egyik ajánlójában találtam rá, s mivel bízok Viában, biztos voltam benne, hogy nekem is tetszeni fognak a könyvei. Azonban sosem sikerült a megjelenés sorrendjében megkaparintani a könyveit, így össze-vissza olvastam el őket - illetve olvasom is még, ugyanis a Szerdán habcsók éppen úton van felém -, de szerencsére nem összefüggőek a regények, így semmiről sem maradok le, ha esetleg az előzőt nem olvastam volna. Ami összeköti ezeket a regényeket az a könnyedség, tipikus női limonádé - bár sokan nagyon kevésnek tartják őket ehhez a műfajhoz -, amit hamar, akár egy strandon való ücsörgés alatt is elolvashat az ember lánya. Engem már a borítók és a grafikák megvettek kilóra, talán egyetlen vagyok az olvasók között, akinek sokat számít a borító, s hogy mennyire jól néz ki a könyvespolcon :D

Amikor először olvastam a Kerek perecről Viánál, kíváncsi lettem rá, hogy vajon milyen is lehet Dóri, hogy úgy istenesen megrázná, hogy észhez térjen végre. Aztán elolvastam a könyvet és megértettem. Bevallom azért néha magamra ismertem egy-két tulajdonságában, pl. nálam is sorra száradnak be vagy rosszabb esetben romlanak meg a kencék, itt sem ártana néha egy alapos takarítás vagy lomtalanítás, s én is nagyon nehezen kezdek bele új dolgokba. Ellenben Dórinak viszont ügyes keze, remek angol tudása van, csak éppen szeret sodródni az árral, valahogy úgyis alakulni fog. Szerencsére ő az a típus, aki fel tud állni egy csalódás után és nem azon vinnyog, hogy hol ronthatta el. Engem valahogy jobban idegesített Kornélia, a legjobb barátnője, néha az agyamra mászott a beszólásaival, a vinnyogásaival. De legalább mindig ott volt Dóri mellett, segítette őt, közös vállalkozásba kezdtek. Minden történetbe kell egy ilyen karakter, na :D
Vannak olyanok, akik mit meg nem tennének azért, ami Dóri ölébe hull egy pillanat alatt: gazdag, jóképű pasi, aki a tenyerén hordozza, saját vállalkozás, drága ajándékok, utazás, stb. Azonban Dóri mégsem tud ezekkel mit kezdeni, örökösen egy helyben toporog, nem tudja eldönteni, hogy hogyan tovább, mit kellene tennie az adott szituációban, jó-e az, ami történik vele, vagy hibát követ el? Guillaume miatt az egész élete fenekestül felfordul, sorozatosan jönnek a távkapcsolatra oly jellemző megpróbáltatások, a menjek vagy maradjak dilemma, s hogy mi sül ki belőle az a könyv végén kiderül, azt azért mégsem árulhatom el, bár...

...rossz szokásomhoz híven, most is elolvastam az utolsó oldalt mielőtt elkezdtem volna a könyvet, ami tudom, hogy nagyon, nagyon rossz dolog, de ez van, úgy tűnik imádom lelőni a poént magamnak... Azonban így kiderült, hogy nem kifejezetten happy end a vége (na puff, most nektek is lelőttem...), bár akár még az is lehet belőle, attól függ, hogy mi, olvasók mit képzelünk bele, hogyan folytatódik a történet a képzeletünkben ;)

Összességében nagyon jó kis könyv, olvastatja magát, a cselekmény gördülékeny, s ahogy megszokhattuk az írónőtől, most sem maradnak el a finomabbnál finomabb ételek receptjei, gondosan belefűzve a cselekménybe :) Ám egy nagy kérdésem azért maradt a végére:

Mégis hogy a fenébe néz ki egy petárdamanó??? 

Ti olvastátok a könyvet? Szeretitek Papp Diánát? Miket olvastatok tőle?

1 megjegyzés:

  1. Én olvastam, a Szerdán habcsókkal együtt. Mindkettő úgy ahogy mondtad strandra pl. tökéletes. :) Könnyed, nem kell sok figyelem hozzá mégis leköt. :)

    VálaszTörlés